Térkép és kód között

Üdvözlöm naplóm kedves olvasóit! Alekszandr Annyenkov vagyok.

Végzettségem szerint geográfus vagyok. A Permi Állami Egyetem földrajzi karán végeztem, szakmai pályámat pedig térinformatikával, térképészettel és várostervezéssel kezdtem. A térkép ezért számomra mindig több volt egy terület képénél. Segítségével a szétszórt információk rendszerré állnak össze, láthatóvá válnak az objektumok kapcsolatai, és megérthető, miért éppen úgy szerveződik a tér.

Valószínűleg ezért volt sokkal természetesebb az átmenet a földrajztól a digitális technológiák felé, mint kívülről tűnhet. Először térbeli adatokkal és földrajzi információs rendszerekkel foglalkoztam, majd információmodellezéssel, adatkövetelményekkel, közös adatkörnyezetekkel és az infrastruktúra digitalizálásával. Később osztályozási rendszerek, géppel olvasható dokumentumok, ontológiák, tudásbázisok, digitális ikrek és mesterséges intelligencia egészítették ki ezt a kört.

A technológiák neve gyorsan változik, néha gyorsabban, mint ahogy az előző technológiáról szóló bemutatókat frissíteni tudjuk. Mögöttük azonban számomra ugyanaz a kérdés marad: hogyan írjuk le a bonyolult valós világot úgy, hogy digitális reprezentációjával értelmesen lehessen dolgozni?

A földrajz arra tanít, hogy az egyedi objektum mögött meglássuk a rendszert. A folyó egy vízgyűjtő része; a város függ a fekvésétől, domborzatától, közlekedési kapcsolataitól és történetétől; a táj különböző időkben zajló folyamatok sokaságának eredménye. A digitális rendszereknél hasonló a helyzet. Egy modell, dokumentum vagy adathalmaz akkor válik igazán hasznossá, ha értjük a helyét, kapcsolatait, eredetét és további felhasználását.

Innen ered szakmai érdeklődésem az infrastruktúra digitális átalakulása iránt. Az foglalkoztat, hogyan lesz az adatból mérnöki tudás, a normatív követelményből géppel olvasható leírás, hogyan kapcsolódnak az információs modellek valós folyamatokhoz, és hogyan kap a mesterséges intelligencia elegendő strukturált kontextust ahhoz, hogy hasznos eszközzé váljon egy újabb látványos, „Generálás” gombbal ellátott ablak helyett.

A történet másik fontos része az oktatás. Amikor hallgatóknak vagy kollégáknak magyarázzuk az információmodellezést, a digitális platformokat vagy az adatokat, hamar észrevesszük saját tudásunk hiányosságait is. A jó magyarázat könyörtelen a szép, de üres megfogalmazásokkal szemben. Talán ezért szeretem addig elemeire bontani az összetett témákat, amíg a szakkifejezések mögött újra láthatóvá válik a rendszer tényleges működése.

Ez a látásmód a munkán kívül is megmarad. Érdekelnek a városok, a természeti tájak, a történelem, az utak, az építészet, a fényképezés és az utazás. Főként lehetőséget látok bennük arra, hogy megálljak és megértsem: miért éppen itt nőtt ki egy város, milyen volt korábban a táj, hogyan alakították az emberek a teret saját igényeikhez, és mi az a múltból, ami ma is meghatározza.

Így született ez a napló. Utazás és technológia, földrajz és digitális termékek, fényképek és hosszabb írások férnek meg benne egymás mellett. Első pillantásra különböző témáknak tűnnek. Számomra egy szokás köti össze őket: túlnézni az első benyomáson, és megérteni, hogyan épülnek fel a dolgok.

Valószínűleg ezért vagyok még mindig valahol a térkép és a kód között.

És úgy érzem, ez nekem tökéletesen megfelel.